A vasárnapi Manchester City–Arsenal Premier League-meccs kifejezetten izgalmas volt, nem az a visszafogott, taktikai csata, amire számítottam.
Várakozások és meccskezdés
Mivel a Citynek sokkal nagyobb szüksége volt a győzelemre, azt gondoltam, ők támadnak majd kezdetektől, és Mikel Arteta csapatának állnia kell a viharokat.
Arsenal válasza és a félidő
Részben így is történt, de az Arsenal gyors egyenlítése átmenetileg elvette a City lendületét; aztán a Gunners visszanyerte a nyugalmát, és az első félidő további részében alig volt különbség.
A második félidő és a bátorság
A szünet után a City remekül kezdett, de az Arsenal reagálása — még azelőtt, hogy 2–1-re veszítettek volna — pontosan úgy nézett ki, ahogy egy topcsapattól elvárható: egyre többen tolták előre a játékot, bátrabban vállalták a labdát és minőségi beadásokat küldtek a tizenhatosra.
Kihagyott lehetőségek
Két alkalommal is a kapufát találták el, és a végén, amikor Kai Havertznek volt egy késői esélye, azt nyilvánvalóan be kellett volna fejeznie.
Kritika és teljesítmény
Sok kritikát hallottam az Arsenallal kapcsolatban — hogy elbuknak fontos meccseken vagy ismét visszaesnek — de ezen a találkozón ez nem tükröződött; a végeredmény csalódás, de a teljesítményre nem lehet panasza a csapatnak.
Közeli gólok és ha-napok
Gabriel a gólvonal szélességén múlott, Eberechi Eze pedig még közelebb volt, amikor a belső kapufát találta el; ha a labda áthalad a vonalon, az Arsenal vezetett volna — más napon könnyen nyerhettek volna, és kilenc ponttal előrébb járnának.
Eltérés a Bournemouth-meccstől
Azért bosszantó az Arsenal számára, mert ezt az intenzitást nem láttuk, amikor a Bournemouth ellen hazai pályán kikaptak múlt héten; részben a sok meccs fáradtsága lehetett az oka, de szerintem inkább a hozzáállás hiánya.
Eltérés otthon és idegenben
Idegenben, a City ellen tudod, hogy minden erődet össze kell szedned, fizikailag és mentálisan is többet adsz; más helyzet, amikor a napsütéses délutánon a Bournemouth ellen otthon játszol és részben azt gondolod, hogy jobbak vagytok ennél a csapatnál.
Összpontosítás és esélyek
Az Emiratesben a Bournemouth-meccsen nem láttam azt az energiát és sürgősséget, amit az Etihadon igen; az Arsenalnak újra kell fókuszálnia, mert még mindig bajnokjelölt lehet, akár az európai címért is küzdhetnek.
A címért folytatott verseny
Ahogy a Match of the Day-n is mondtam, a bajnoki verseny korántsem dőlt el: a City a miénkhez hasonlóan hibázhat, és az Arsenalnak tartania kell a csapatot együtt; a legrosszabb eset az, hogy a City a Burnley elleni meccsen a gólkülönbséggel megelőzi őket.
Miért lehet esélyes a City?
Bár a City idén sok kiszámíthatatlan eredményt produkált, három oka van, amiért én őket favorizálnám: nincsenek európai kupaszereplésük miatt frissebbek, Guardiola látszólag megtalálta a stabil kezdőtizenegyet, és nagy játékosok rendre előlépnek a fontos pillanatokban — például Erling Haaland.
Stabilitás és forma
Guardiola az utóbbi három meccsen csak kapusváltoztatást hajtott végre, a mezőnyjátékosok rendre ugyanazok voltak, és ez a négy elöl lévő játékos, valamint Rodri és Bernardo Silva középpályája jól működik; e három meccsen kilenc gólt lőttek és csak egyet kaptak.
Következő napok és nyomás
Az Arsenal két bajnoki vereséggel zárta sorozatban, így a Newcastle elleni hazai meccs előtt kétségek és nyomás lehet a csapaton; a szurkolók pedig idegesen járulnak be az Emiratesbe, ami átragad a játékosokra.
City mentalitása és folyamatos támadás
A vasárnapi meccsen, amikor 1–1 volt, a City nem ült vissza: folyamatosan támadtak, és amikor 2–1-re vezettek, tovább mentek előre — ez a hozzáállás is sokban emlékeztet Sir Alex Ferguson „menjetek és szerezzetek még egyet” filozófiájára.
Következtetés és kilátások
Az Arsenalnak most összpontosítania kell és együtt maradnia; még sok a tét, és személy szerint úgy látom, képesek mind az öt hátralévő meccsüket megnyerni, de a Citynek is megvannak az esélyei a héjában levő stabilitás és a nagy játékosok miatt.
További elemzések és kommentárok a Labdarúgás témában olvashatók.
Forrás: BBC Sport
