Zaire a 1974-es világbajnokságon három mérkőzést játszott, három vereséget szenvedett, 14 gólt kapott és egyet sem szerzett, így a debütálás egy felejthető esemény volt.
Kudarc a világbajnokságon
Az akkor Zaire néven szereplő ország volt az első szaharától délre eső afrikai csapat, amely kijutott a döntőbe; 2-0-s vereséget szenvedtek Skóciától, majd 9-0-ra kaptak ki Jugoszláviától, végül a Brazília elleni csoportmeccsen is alulmaradtak.
Ilunga tiltakozása és a piros lap kérdése
A hátrányban lévő csapatnál a második félidő végén a védő, Mwepu Ilunga kiszaladt a szabadrúgásnál felállított sorfalból, és messzire rúgta a labdát — ezért sárgát kapott, a történetet pedig gyakran úgy tálalták, mintha a játékosok nem is ismernék a szabályokat; Ilunga később elmondta, hogy tudatos tiltakozás volt, és azt szerette volna, ha piros lapot kap, hogy elhagyhassa a pályát.
A Rumble in the Jungle és Kinshasa reflektorfényben
Ugyanabban az évben Kinshasa adott otthont a boksztörténelem egyik legnagyobb mérkőzésének, amikor Mobutu elnök hatalmas költséggel megszerezte Muhammad Ali és George Foreman világbajnoki összecsapásának rendezési jogát, a híres Rumble in the Jungle-ot; az esemény globális figyelmet hozott az országnak, és a helyi újságíró, Justin Kabala Mwana szerint Mobutu ezzel médiahúzással elérte, hogy az ország ismertté váljon.
Politikai és gazdasági háttér
A Kongói Demokratikus Köztársaság 1960-ban nyerte el függetlenségét Belgiumtól, de Mobutu 1965-ös puccsa után 1971-ben átnevezte az országot Zairéra; az elnök gazdagodása mellett a gazdaság romlott, a rézárak zuhantak, üzemanyaghiány és a Világbank beavatkozása jelezte a válságot.
A vb-előkészületek és belső problémák
A csapat 1974 júniusában reményekkel telve utazott Nyugat-Németországba, miután márciusban megnyerte második Afrika-kupa címét, de a háttérben gondok voltak: a játékosok eleinte bojkottálták a Jugoszlávia elleni meccset a nem fizetett FIFA-juttatások miatt, és hiányzott a morál, ami a gyenge eredményekhez vezetett.
Mobutu és a játékosok viszonya
Mobutu ajándékokat adott a válogatott tagjainak — házat és autót — és személyesen felügyelte a felkészülést; az egykori csatár, Mayanga Maku szerint azonban a csapat akkor volt rendben, amíg az elnök irányítása alatt voltak, de a vb-helyszínen már nem működtek jól a dolgok.
A játékosok sorsa és későbbi évek
A 1974-es csapat tagjai keserűen tértek haza, Ilunga szerint „egy fillér nélkül” érkeztek, és évekkel később anyagi gondokkal küzdöttek; az ország 1997-ben visszavette a DR Congo nevet, majd 1996–2003 között két háború is sújtotta, amelyek sok áldozatot követeltek.
Visszatérés a világbajnokságra és a jelen
52 évvel később a DR Congo újra ott van a világbajnokságon: a csapat a nagydöntőkbe jutásért az előző kiírásokban is közel állt, és most, miután sikerült a kieséses szakaszba jutniuk, Anglia következő ellenfelükként várja őket a legjobb 32 között; a csapat bővült a diaszpórából érkező játékosokkal, a keret többsége külföldön futballozik, és a szövetség új vezetése reményt ad a hazai bajnokság újjáépítésére.
A csapat üzenete és országuk reménye
A játékosok tisztában vannak azzal, hogy többről van szó, mint futball: a háborúk és az Ebola-járvány ellenére a világbajnokság egységet és büszkeséget hoz az országnak, és a szurkolók szerint a torna befektetés a jövőbe; Kabala szerint a szerda esti, atlanta-i mérkőzés akár a Rumble in the Jungle-hoz hasonló jelentőségű lehet a nemzet számára.
Összefoglalva, a Leopards története 1974 sötét pillanataitól a mostani felemelkedésig ível, a csapat célja, hogy újraírja történelmét és méltóságot adjon hazájának — erről számolt be a BBC Sport Africa több interjú alapján.
Forrás: BBC Sport
