Anglia 4–2-es győzelme Horvátország ellen izgalmas, támadó futballt hozott, de a védekezés többször is bizonytalannak tűnt, több helyzetnél is nyitva hagyták magukat.
Támadás és védekezés összefüggése
A labdarúgásban a támadások módja befolyásolja a védekezést is, ezért fontos egyszerre értékelni a labdás és labda nélküli taktikát; ebben az elemzésben megvizsgáljuk, miért tűnt Anglia kevésbé védelmileg stabilnak Tuchel előző mérkőzéseihez képest.
Kockázatos korai direkt játék
Az első félidőben Anglia sok veszélyes, direkt támadást indított: először hátra passzolva próbálták kimozdítani a horvát letámadást, Declan Rice szélesebb pozícióba húzódott, így Harry Kane mélyen visszalépve indította a hosszú indításokat Anthony Gordon, Jude Bellingham és Noni Madueke felé.
Kane helyezkedése és védekezési kockázat
Amikor a felépítés korai szakaszában elvesztették a labdát, Kane, nem Rice, maradt középső térségben, ami részben magyarázza a védekezési bizonytalanságot; ez jól látszik, amikor Nico O’Reilly rossz passza miatt Kane sárga lapként jelzett helyzetben védekezési gyengeséget mutat.
A taktikai egyensúly hiánya
Az angol stáb félidőben is említette, hogy időnként rossz volt az egyensúly: túl sokszor játszottak hosszú passzt, amikor rövidet kellett volna, és fordítva, ez pedig labdaszerzéshez vezetett és át-az-át szituációkat eredményezett.
Pickfordra irányuló presszing és következményei
Horvátország tudatosan presszingelte Jordan Pickfordot, ami többször kényszerítette a kapust hosszan kiosztott labdára, és így visszaadta a kezdeményezést a vendégeknek.
Off-the-ball rendezés és emberfogás
Labda nélküli helyzetben Anglia gyakran emberfogás-szerű letámadást alkalmazott, majd visszahúzódva kételkedett, így a játékosok gyakran az ellenfél mozgását követték a zóna védekezés helyett, ami nyitott réseket eredményezett, például a második horvát gólnál.
A második gól előzményei
Kane Modric futását követi, Madueke középre lép, Bellingham pedig szélső védekezést vállal — ezek a szerepek nem illenek hozzájuk, és Anderson vagy Rice visszalépése alkalmanként backfivé alakította a négyest, amelyet aztán kimozdítottak, így Perisic beléphetett a keletkező résbe és előkészítette Petar Musa találatát.
Mid-game kiigazítások és második félidő
A második félidőben Anglia szögezettebbé tette a presszt, egyik oldal felé terelve a horvátokat, így agresszívebben tudtak lépni fel; Kane magasabban helyezkedett, az átállásnak köszönhetően három azonosítású területen tudtak letámadni, miközben Horvátország néha négyfős mélységet tartott.
Következtetés és pozitívumok
A védekezéshez még van mit csiszolni, főleg a labda nélküli mozgások miatt keletkező résekre, de a legnagyobb pozitívum az volt, hogy javult az angolok labdabirtoklási játéka: ha képesek kontrollálni a ritmust és többet uralni a labdát, kevesebbet kell majd védekezniük saját kapujuk közelében; további részletekért nézze a Labdarúgás elemzésünket.
Forrás: BBC Sport
