Roberto De Zerbi kinevezésével a Tottenham már a szezonban a harmadik menedzserét üdvözölheti, és komoly kiesési veszélyben van. Hogyan lehetséges, hogy egy ennyi előnnyel rendelkező klub ilyen káoszba fut bele?
Az elmúlt években a Spurs korszerű stadiont és edzőközpontot épített, amelyek világszínvonalúak.
Biztos vagyok benne, hogy a klub vezetése büszke ezekre az létesítményekre, de eszembe jut Bill Shankly híres kérdése: jobb-e nagy stadion csapat nélkül, vagy rossz stadion, de remek csapattal?
Shankly szerint ő inkább rossz stadiont választana, de nagyszerű csapatot, mert az emberek a csapatot jönnek látni. Igaza van: a labdarúgás a játékosokról és a játékról szól, nem a környezetről.
A teljesítmény fontosabb, mint az infrastruktúra
Volt menedzserként azt látom, hogy a szurkolók elsősorban sikereket akarnak látni: a teljesítmény minden infrastruktúrát felülír. Felmerül a kérdés, hogy a Spurs gondjai annak köszönhetők-e, hogy túl sok figyelmet fordítottak a stadionra és kevésbé a pályán történtekre.
Szerkezet, bérek és toborzás
Bár a klub sokat költött a piacokon, sok szurkoló szerint szigorúan tartották a bérkeretet, ami versenyhátrányt jelentett más élklubokkal szemben. Emellett a háttérben távozott az hosszú ideje szolgáló végrehajtó Daniel Levy, és a vezetői struktúrában is gyakori változások történtek.
Ezek a változások gátolhatták az edzők lehetőségét abban, hogy stabil játékosi identitást és következetes rendszert építsenek ki a pályán.
De Zerbi feladata: megszilárdítani a csapatot
De Zerbi egy olyan Tottenham csapatot vett át, amely mindössze egy ponttal van a Premier League kiesési zónája felett, és hét meccse maradt, hogy megfordítsa a helyzetet.
Beszéltem Adam Lallanával, aki De Zerbi alatt játszott a Brightonnál; azt mondta, De Zerbi 100%-ban a saját elképzelése szerint dolgozik, nem tűri az beavatkozást, és a fegyelmezetlen játékosokat gyorsan elteszi a csapatból.
Karakter és illeszkedés a rendszerbe
De Zerbi játéka szabad áramlású, előre passzoló futballra épül, ami illik a Spurshez és amit a szurkolók szeretnek. Ugyanakkor erős karakterekre és irányított vezetésre van szükség a pályán, különben a nehéz időkben nem lesz mitől függni.
A megfelelő játékosi profil kiválasztásához korábbi edzőkkel, csapattársakkal és idegenbeli szereplések megfigyelésével ellenőriztem a karaktert; ezek a részletek hosszú szezonokban különbséget jelentenek.
Az összhang hiánya
A Tottenham bérkerete a Premier League „nagy hatosán” belül a legalacsonyabb, mégis magasabb, mint Bournemouthé, Brentfordé vagy Brightoné — a különbség azonban a pályán és azon kívül egyértelmű.
A klubnak most már változtatnia kell; januárban nem írhatnak alá új játékost, így a meglévő keretnek kell felállnia és küzdenie a Premier Ligás tagságért. Ha nem hajlandók harcolni, kiesnek.
Menedzserkeresés és klubstruktúra
A szezonban a felső négy angol osztály klubjainak mintegy 40%-a váltott menedzsert, és ezek közül minden negyedik klub többször változtatott. Ma a tulajdonosok és a sportigazgatók listájából választanak, gyakran idegen szakemberek közül, ami megnehezíti a brit menedzserek helyzetét.
Az akadémiai edzők egyre gyakrabban jutnak el az első csapatok közelébe, de az akadémián a fejlesztés a cél, míg az első csapatnál az eredményesség.
Példák, amelyeket követni kell
Brentford, Brighton és Bournemouth példát mutatnak: egy irányvonalra épülő, egységes klubstruktúra és okos toborzás szolgálja a sikert. Egyszerűen: kerek lyukba kerek szöget kell illeszteni — pótolni a távozókat és összehangolt munka szükséges.
Ahogy egykor egy tapasztalt topmenedzser mondta nekem: ha az ember képes mindenkit egy irányba húzni, jó esélye van a sikerre. Ez De Zerbi és a Spurs céljának is lennie kell, legyenek bármelyik osztályban jövőre.
Tony Pulis a BBC Sportnak nyilatkozott, és véleményét a Labdarúgás kapcsán is megosztotta: Labdarúgás.
Forrás: BBC Sport
