Az egész életében Aston Villa-drukker Scott Barnes soha nem gondolta volna, hogy eladja elhunyt apja gyűrűjét – de amikor a Villans 1982 után először bejutott egy európai döntőbe, érzelmi döntésre kényszerült.
Barnes drasztikus lépésre szánta el magát, és eladta a szeretett gyűrűt miután szerda reggel sikerrel járt a sorsoláson, és jegyet nyert a keddi jegyvásárláson, ami szerinte „soha-soha-soha” nem fordult volna elő.
A BBC Radio WM
labdarúgás
telefonos műsorában azonban a bérletes elismerte, hogy az első gondolata az volt, hogy nem engedheti meg magának a repülőutat Isztambulba, hogy megnézze a Villa és a Freiburg Európa-liga döntőjét egy hét múlva.
Azt mondta, csak amikor párja, Claire emlékeztette a gyűrűre, született egy terv: Barnes az utolsó 20 fontját tankoltatásra fordította, hogy eljusson Birmingham Jewellery Quarter negyedébe.
Az arany gyűrűt, kilenc gyémánttal, apja, John Barnes vásárolta 1988-ban.
„Mindenki szerette apámat, az egész család szerette őt, olyan nagylelkű volt és mindig fizetett mindent, sosem nélkülöztünk” – emlékszik fia.
„Még megvan apám jegygyűrűje és anyám jegygyűrűje is, azokat örökre megtartom.”
A gyűrű eladása azonban nem volt egyszerű, Scottnak több ékszerüzletet is fel kellett keresnie, mire sikerült lezárni az ügyet.
Végül egy ékszerész jelentkezett, és eladta a gyűrűt, valamint egy órát, összesen 550 fontért.
„Amikor az ékszerész átadta a pénzt, sírva fakadtam az üzletben” – mondta Barnes.
Nagyon közel állt apjához, de az érzelmeit tovább fokozták azok a nehézségek, amelyeken John végigment: támogatta fiát egy 2009-es gyomor-bypass műtét és az azt követő szövődmények, köztük szepszis miatt.
„Újra meg kellett tanulnom járni, semmit sem tudtam csinálni, így hatalmas űr keletkezett abban, hogy nem járhattam a Villához” – emlékszik Barnes.
Most, bár rokkantként van nyilvántartva, igyekszik minden meccsre eljutni, legyen az hazai vagy idegenbeli.
„Életem legjobb napja volt, amikor megnyertük a Európai Kupát” – mondja, emlékezve a 1982-es rotterdami mérkőzésre, amelyre két nagybátyjával ment el.
Valójában a nagybátyjai mutatták be neki a Villát, mert apja soha nem nézett egyetlen focimeccset sem az életében.
A sorsoláson való siker után Barnes azt mondta, rosszul lett, mert úgy érezte, 46 évvel később nincs esélye eljutni a döntőre.
„Bárhol máshol nézni nem lett volna ugyanaz” – tette hozzá.
Most azonban a jegyek Isztambulba, Krakkón keresztül biztosítva vannak, és izgatottsága nő.
Barnes azt is tudja, hogy apja támogatná döntését a gyűrű eladásáról.
„Azt mondaná: »Jól van, hajrá«” – mondta.
A történet hatása
A története sokakhoz eljutott, köztük a korábbi West Bromwich Albion-captainhoz, Kyle Bartley-hez, aki a WM West Midlands Football Phone-In műsorában elmondta, meglepődött.
„Szeretném, ha a játékosok többet hallanák az ilyen történetekről és azokról a nagyszabású tettekről, amiket egyes szurkolók megtesznek, hogy ott legyenek a meccsen” – mondta Bartley.
„Saját tapasztalatból tudom, mennyit jelentene a srácoknak ilyen történetek hallatán; talán plusz motivációt adna nekik, amikor kiállnak a pályára, tudva, mit tettek az emberek, hogy ott legyenek és támogassák őket.”
Forrás: BBC Sport
