Charlotte felett szombat délután hosszasan sivár, szürke égbolt volt, zuhogott az eső, fújt a szél, villámlás és mennydörgés kísérte a perceket.
Ha Steve Clarke a szállodai szobájából nézte volna, bibliai jelenet fogadta volna — tökéletes hátteret egy váratlan fordulathoz.
Pár perccel azután, hogy Skóciát hivatalosan kiesettnek nyilvánították a világbajnokságról, befutott a hír: a szövetségi kapitány távozik. Nem volt rá figyelmeztetés.
A búcsúja tipikus módon zajlott: visszafogottan, hírverés nélkül, interjúk nélkül, nem érezte szükségét, hogy többet magyarázzon, mint amit már elmondott.
A búcsúüzenet hossza és részletessége azt sugallja, hogy pár napja tervezhette ezt a lépést, de az indokáról nincs szó.
Meglepő és hirtelen döntés
Miért ilyen hirtelen? Miért ne tért volna haza, pihenjen és gondolkodjon el? Clarke nem szokott impulzív döntéseket hozni, így a mostani időzítésre sokan kíváncsiak.
A játékosok sem tudtak a távozásáról, ahogy sokan a Skót Labdarúgó-szövetség igazgatótanácsában sem. Egy hónapja még nagy bejelentéssel közölték, hogy Clarke további négy évre marad.
Ellenérzések és támogatók
Volt, aki nem akarta, hogy folytassa — megadták a tiszteletet —, és akadtak, akik egyszerűen sosem bírták Clarke-ot; például egyes Rangers-drukkerekben haragot keltett, amikor Kilmarnock menedzsereként a szekterista éneklést kritizálta.
Most megszűnt a viták szereplője. Öröksége jelentős, de sokakban megkönnyebbülés is van, hogy új hang és friss ötletek jöhetnek, feltéve hogy jó kinevezés történik, ami egyáltalán nem biztos.
Hét év egy örökkévalóság a nemzeti csapatnál. Fájdalom a szövetségnek, hogy a múlt hónapban hosszabbított menedzser most távozik.
Nem egyszerű utódot találni
A Clarke-ellenzőknek fontos megjegyezni, hogy nincsenek kiemelkedő, reális jelöltek a piacon. Hampden vezetői komoly nyomás alatt vannak, a jelöltek köre korlátozott.
Skóciának szeptember és november között hat Nemzetek Ligája-meccse lesz, az új kapitánynak rögtön eredményeket kell produkálnia.
Clarke öröksége és kudarcai
Clarke ugyan elbúcsúzik, de hosszú időn át jelentős hatást gyakorolt: kiemelte a csapatot a reménytelenségből, de soha nem juttatta el a nemzetet a nagy tornák kieséses szakaszába — Amerikában ez volt a cél, ami nem sikerült.
Három nagy tornára kvalifikált hét év alatt, sok jó pillanattal és sok rosszal. Ezen kvalifikációk jelentős bevételt hoztak a szövetségnek, és a nemzet emlékezetébe is visszahozta a nemzetközi részvételt.
Hullámvölgyek és pillanatok
A kezdés katasztrofális volt: két meccs a kinevezése előtt 3-0-s vereség Kazahsztán ellen. Az első meccsein azonban már 31 277 néző jelent meg Hampdenben. Clarke alatt a csapat hol magasan, hol mélyen teljesített.
Volt kétszer egymás utáni tizenegyesekkel megnyert pótselejtezős siker az Eb-re, majd a tornán gyenge szereplés. A világbajnoki selejtezőkben hat egymás utáni győzelmet arattak, ez 1930 óta példa nélküli sorozat volt.
Néha balszerencse és rossz formák követték: blamázsok a selejtezőben és a Nemzetek Ligájában. Ugyanakkor emlékezetes győzelmek is voltak, például a spanyolok elleni hazai siker és Norvégia legyőzése idegenben.
Amerika és a jövő problémái
A világbajnokságban Amerika falának ütköztek. Most új kapitányt keresnek, aki elölről viszi a csapatot — ugyanakkor számos problémával örököl: kapusgondokkal, középhátvéd-hiánnyal, kreatív középpályások és gyors szélsők hiányával, valamint kevés helyzetet teremtő támadósorral.
A keret az egyik legidősebb volt a tornán; ez a fiatalítás és a játékstílus megújításának szükségességét mutatja.
Mostantól másnak kell bejárnia azt az utat, amit Clarke kijelölt — de nem lesz hiány bírálóból, akik útmutatást kínálnak.
Forrás: BBC Sport
