Argentína 1978 – a történet, amelyben Skócia merész álmot dédelgetett, majd rémálomba ébredt, sosem veszti el hatását. Mind sportdokumentumként, mind tragikomédiaként emlegethető ez az esemény.
A Tartan Army és azon szurkolók rendkívüli erőfeszítései is hozzájárultak a mítoszhoz: bár nem azt a történelmet írták, amit reméltek, mégis részesei lettek annak.
Hány könyv, fejezet, újságcikk vagy dokumentumfilm készült már 1978-ról? És mégis élénk az érdeklődés egy újabb elbeszélés iránt, amely feltárja, mi is történt Argentínában.
MacLeod magabiztossága és a várakozások
Ally MacLeod magabiztossága Muhammad Ali-hoz hasonlítható volt; ha ravasz és alapos edzőként készült volna, ki tudja, mit érhetett volna el ez a kiváló keret, és milyen hatása lehetett volna Skócia politikai történetére.
Annyira bízott csapatában, hogy állítása szerint már kiürített helyet a szekrényében a világbajnoki aranyéremnek, és olykor a világbajnoki döntő napját Nemzeti Ally Napként emlegette.
A hisztéria és a nemzeti hangulat
Az egész pantomimszerű várakozás ragadós volt: megindult a mozgalom, az AC/DC skót mezekben adott koncertet, a Blue Peter jókívánságjelvényt adott át a kissé értetlen csapatnak, miközben a skót nacionalizmus az SNP jó szereplésével erősödött.
Egy angol unionista lap azt írta, hogy ha Skócia megnyerné a világbajnokságot, az olyan volna, mint a „desztillált tűzvíz”, amire felbátorodva a nacionalisták diadalmaskodnának.
A csapat és a klubok sikerei
1978-ban a skót játékosok szinte istenekként jártak a brit futballban: Kenny Dalglish a walesi góljával segített a részvétel kivívásában, és 1977 augusztusában ő lett Nagy-Britannia legdrágább játékosa, majd Gordon McQueen öt hónappal később új átigazolási rekordot állított fel.
A Liverpool éppen megnyerte az Európai Kupát Hansen, Souness és Dalglish gerincével; az Ipswich FA Kupát nyert Warkkal és Burley-vel; a Nottingham Forest megnyerte az első osztályt és a Ligakupát Burns, Gemmill, McGovern és Robertson játékával; a Rangers erős csapata a hazai triplát szerezte meg.
És magát Skóciát? A ’78-as vb-selejtezőkben kiverték az akkori európai bajnok Csehszlovákiát, így a keretben közel 60 egyéni trófea volt, a skót és angol bajnoki címektől kezdve a kupagyőzelmeken át az európai trófeákig – a csapat tele volt minőséggel.
A felkészülés hiányosságai
A menedzser jogosan gondolhatta, hogy elég jók lehetnek a világbajnoki címhez, de a baj ott kezdődött, hogy ezt folyamatosan kimondta, miközben nem végeztek elég ellenfélkutatást.
Egy tévétársaság all inclusive utat ajánlott MacLeodnak, hogy a tornát megelőzően megnézze Perut, de ő visszautasította. A selejtezőkben a peruiak Chile és Bolívia előtt végeztek, és Bolíviának öt gólt rúgtak, a skótok viszont nem ismerték ezeket az adatokat; Peru Brazíliával is játszott, és csak 1–0-s vereséget szenvedett.
Irán gyenge csapat volt, de nem dolgoztak ki stratégiát arra, hogyan lehetne kihasználni ezt; MacLeod túl gyorsan akart a döntőbe jutni, hogy megfontolt taktikával foglalkozzon.
A torna és a Mendoza-i pillanat
Két meccsből csupán egy pont után háromgólos győzelemre volt szükség a rettegett hollandok elleni továbbjutáshoz.
Amikor Archie Gemmill második gólját szerezte, Skócia 3–1-re vezetett 22 perccel a vége előtt Mendozában, ám Johnny Rep villámgólja hamar kipukkasztotta a lufit.
Több mint 25 000 ember búcsúztatta Skóciát nyitott tetejű busszal a Hampden körül, míg visszatéréskor mindössze mintegy 100-an voltak ott, amikor szégyenkezve hazatértek.
A csapat utóélete és az emlékezet
A játékosok szétszéledtek, és klubjaiknál továbbra is sorra nyerték a trófeákat; ez a klubszintű siker csak felerősítette a argentínai óriási kudarcnak tűnő élményt.
Ebben a ’78-as történetben van valami megbabonázó: legendája annak, hogyan veszített el egy ember és egy ország önkontrollt; a csapat nem maradt együtt, de a küzdelem története örökké élni fog. Olvass többet a Labdarúgás oldalunkon Labdarúgás.
Forrás: BBC Sport
