Mielőtt bármiféle taktikai elemzésbe kezdenénk az Arsenal West Ham elleni győzelméről, foglalkoznunk kell azzal a döntéssel, amely miatt a Hammers hosszabbításban szerzett egyenlítő gólját érvénytelenítették.
A leszedési szabály és a VAR döntése
Akinek rendszeresen szokása labdarúgást nézni, valószínűleg úgy érzi, hogy a bedobásoknál és a szögleteknél tapasztalható feszültség és fogás túlságosan elharapódzott az idényben.
Sokan egyetértenek azzal, hogy szigorúbban kellene büntetni, mert túl sok olyan eset van, amikor játékosok megússzák a szabálytalanságot.
Az ironikus ebben az, hogy Callum Wilson 95. percben szerzett gólja éppen ilyen fajta szabálytalanság miatt lett elvett videobírós (VAR) döntés nyomán, miközben sokszor láttuk, hogy Mikel Arteta csapata hasonló helyzeteket büntetlenül megoldott.
Ezzel együtt érthető, hogy sokakat bosszant, hogy csak most léptek közbe, amikor az Arsenal járt jól, de önmagában a döntés helyes volt.
David Raya karját Pablo megakadályozta abban, hogy felemelje, és Jean‑Clair Todibo a hátánál fogva ráncigálta a mezét, hogy ne tudjon felállni; tulajdonképpen két szabálytalanság történt, így fair játék szempontjából az ítélet jogos volt.
Nem csak a VAR döntött a mérkőzésen
Ami történt, az nem az egyetlen oka volt az Arsenal győzelmének: szerencséjük is volt, és fontos pillanatok döntöttek, többek között Raya védése Mateus Fernandes lövésénél és Gabriel blokkjai Wilsonnal szemben, amelyek a vitatott szöglethez vezettek.
A legnagyobb dicséret mégis Artetának jár: egy vezetőedző élete része, hogy nem mindig találja el a döntéseit, de a jó edző az, aki ha valami nem működik, kockáztat, változtat és új megoldást próbál.
Arteta háromszor változtatott a cserelehetőségeken a West Ham ellen; az első kettő nem vált be, de a végső módosítások hozták meg a győzelmet, és ez tette lehetővé, hogy az Arsenal újabb fontos lépést tegyen a Premier League‑cím felé.
A mérkőzés kezdete és az első változtatások
Az Arsenal pontosan olyan kezdőt mutatott vasárnap, amilyenre szükségük volt egy kötelezőnek tekintett meccsen: jól presszingeltek, nyerték a második labdákat, aztán előre játszottak és gyorsan mozogtak.
Én a Match of the Day számára néztem a meccset, és rögtön látszott, hogy élesek, erősek voltak, korán több kiváló lehetőséget dolgoztak ki.
Ezután azonban a West Ham egyre jobban beleszokott a játékba, és az első csere, amikor Arteta Martin Zubimendit küldte be a 28. percben a sérült Ben White helyére, nem működött.
Érthető volt, miért próbálkozott ezzel: White letérése után az Arsenal dominált, a Hammers szélső védői visszahúzódtak, így Riccardo Calafiori és White sokszor labdába kerültek a vendég térfélen.
Arteta vélhetően úgy gondolta, hogy Rice kényelmes a labdával jobbhátvédként, és Zubimendi technikailag annyira jó, hogy be tud jönni a középpályára és diktálni a játékot, így Rice atletikus feladatokat ellátva kezelheti Summerville-t.
Visszarendezés és újabb taktikai csere
A valóságban ez nem így alakult: az Arsenal veszített a lendületéből, és a West Hamnek volt két lehetősége a szünetig, ami jelzi, mennyire fontos Rice szerepe a középpályán.
Arteta a szünetben újra alakított: Mosquerát hozta be jobbhátvédnek, Lewis‑Skellyt balhátvédbe helyezte, és Calafiorit lecserélte, ami meglepett, mert Calafiori volt az első félidő legnagyobb veszélyforrása.
A változtatás lényege azonban helyes volt: Rice visszakerült a középpályára, és Arteta gyorsan döntött.
Az Odegaard‑csere és a győztes momentuma
A második félidőben az Arsenal védekezésben nem volt veszélyben, de nem tudtak igazi helyzeteket kialakítani: próbálkoztak, de ötletek hiányoztak és nem tűntek veszélyesnek.
Arteta ismét reagált: a 67. percben Martin Ødegaardot és Kai Havertzet küldte be Eberechi Eze és Zubimendi helyére, majd a 10 perccel a vége előtt Bukayo Saka helyére Noni Madueke érkezett.
Kockáztatott azzal, hogy lecserélte a cseréjét, és hamarosan Saka is lekerült, pedig addig talán ő volt Arsenal legjobb támadója — ha nem szerzik meg a gólt, érthető lett volna a kritik a kockázat miatt.
Most viszont ez a lépés működött: Ødegaard frissességet hozott, letámadásai megadták a csapat hangulatát, és amikor nála volt a labda, bátor, pontos passzai feltörték a West Ham védelmét.
Amikor pedig a pillanat eljött — egy szép passzjáték Rice‑szal után talált helyet a területben — Ødegaard higgadtsággal és tudatossággal játszotta meg a tökéletes gólpasszt Leandro Trossardnak.
A keret ereje döntött végül
Tudtuk, hogy Ødegaard képes rá, bár az idényben nem volt mindig a legjobb formában; most viszont ő volt az, akit kellett, abban a pillanatban és abban a térfélen.
Ilyen pillanatokban jönnek elő a legjobbak, és amikor a keret minősége számít, az általában több játékos együttes teljesítményét jelenti — ezzel az Arsenal többször is előállt az elmúlt hetekben a Premier League‑ben és Európában.
Eddig Eze, Madueke, Havertz, Gyökeres és Saka mind szerepet vállaltak fontos góloknál; a West Ham ellen ezúttal Ødegaard és Trossard hozta a döntő megoldást, és az Arsenal jelenleg remek helyzetben van, mert nem egy játékosra támaszkodnak, hanem a mélységre.
Ez a sokszínűség és Arteta merész döntései tették lehetővé a győzelmet — és ha valaki részletesen szeret olvasni a meccsről, ezen a címen találhat további elemzéseket: Labdarúgás.
Forrás: BBC Sport
