A három férfi, akik a szezonban állandó Barrow vezetőedzői lesznek – (balról jobbra) Andy Whing, Paul Gallagher és Dino Maamria.
A 2025–26-os szezont biztosan emlékezetessé teszik azok a klubok, amelyek krízisből krízisbe csúsztak, és vakon váltogatták a menedzsereket és vezetőedzőket.
Nottingham Forest négy különböző vezetővel próbálkozott. Roberto de Zerbi a harmadik ember Tottenham Hotspurnál, miközben a klub az elképzelhetetlen kiesés elkerüléséért küzd a Premier League-ben.
Skócia északán a Celtic és a Rangers is szezon közben váltott edzőt először a klubok történetében; a Celtic ráadásul Martin O’Neillot is ideiglenesen kétszer hívta vissza Wilfried Nancy katasztrofális időszaka körül.
Barrow megugrotta a kaotikus versenyt
A bajnokságban azonban a bajnok a League Two-beli Barrow lett: kiesésük a National League-be a zárónapon vált véglegessé egy hazai vereség után Newport Countytól, miután a Bluebirds öt különböző vezetőedzőt alkalmaztak a szezon során — három állandót és kettőt ideiglenest.
Holker Street a cumbriai nyugati sarokban található, távol az angol futball hagyományos központjaitól, de a klubnál zajló események idén saját szappanoperát hoztak, a főszereplők pedig gyorsan követték egymást.
Váltakozó stílusok és gyakorlatok
Rövid idő alatt sorra érkeztek: a non-league-ből felkapott edző, a tapasztalt vándor, az akadémiáról előlépett újonc, az alsóházi bennmaradásra szakosodott tréner, végül a keret legidősebb játékosának ideiglenes játékos-edzői kinevezése, miközben a csónak végül elsüllyedt.
Ez nem öt év alatt történt, hanem kevesebb mint öt hónap alatt: a szezon végén Barrow a 92-ből 92. helyen, az EFL utolsójaként zárt.
A szezon kezdete és Whing távozása
Andy Whing vezette a csapatot augusztusban; némi jó hír volt mögötte, miután 2025 januárjában a National League-ből, a Solihull Moors-tól érkezett és a klub korábban 16. helyen zárt, egy 13 meccses időszakban mindössze egy vereséggel az idény végén.
A nyár azonban nagy átalakulást hozott: 16 új játékos érkezett, míg 17-en távoztak, és ennek nem meglepő következménye volt a rossz rajt — az első nyolc meccsből hatot elveszítettek.
Szeptemberben Rob Kelly érkezett Whing mellé asszisztensnek, ami a szezon legjobb periódusához vezetett: hétmeccses veretlenségi sorozat emelte őket a középmezőny felé, de Kelly gyorsan elment, és Whing ezt követően egyetlen győzelmet sem ért el; mandátuma egy 3-0-s hazai vereséggel Tranmere ellen, egy katasztrofális kedd estén ért véget.
A McDonald- és Gallagher-epizód
Neil McDonald tapasztalatát hívták vissza, majd ideiglenes vezetőedzőként lépett elő; bemutatkozásán Gillinghamben kétgólos hátrányból álltak fel. Nyíltan vállalta az állandó pozíció iránti érdeklődését, ami a klubot nem nyűgözte le.
Steve Evans kiválasztásánál alulmaradtak, majd 23 nappal Whing távozása után a meglepetésként érkező Paul Gallagher lett az új vezetőedző. Gallaghert korábban McDonald segítőjeként ismerték, de ismeretlen terepre lépett lefelé a League Two kiesés ellen küzdő zónájába.
A 41 éves Gallagher mindössze 40 napig irányította a csapatot, öt meccset játszott és azokat elvesztette; időszaka alatt lezajlott a játékosmozgás nagy része: hét érkező és hét távozó, miközben David Worrall visszakerült a stábba.
Maamria érkezése és rövid diadala
Gallagher távozását követően Dino Maamria érkezett: a 54 éves tunéziai edzőt a kiesés elkerülésében jártas szakemberként mutatták be. Első meccsén Niall Canavan késői győztesével Colchester ellen megszerezték hazai győzelmüket szeptember óta.
Ez volt a tetőpont: további öt meccsen mindössze egy pont jött össze, súlyos hazai vereségek Harrogate Town és Bristol Rovers ellen, majd a Rovers elleni 2-0-s vereséget füttyszó fogadta, és Maamria 28 nap után távozott, azzal, hogy a menedzsment „hirtelennek” nevezte a döntést.
Foley ideiglenes kinevezése és a végső bukás
Sam Foley, a 39 éves középpályás, aki több mint hat hónapot hagyott ki súlyos combsérülés miatt, lett az ideiglenes játékos–vezetőedző 11 meccsre. Egy döntetlen Accrington ellen hozott egy pontot, de idegenbeli vereségek Salford és Grimsby ellen a tabella aljára taszították a csapatot; a 5-0-s vereség a Blundell Parkban a mélypont volt.
Volt egy váratlan fordulat: hátrányból fordítva legyőzték a listavezető Bromleyt, megtörve a Raven 21 meccses veretlenségi sorozatát, majd egy drámai fordítás Oldham ellen — de nem tudtak sorozatban győzni, és később Walsall és Cambridge United elleni gyengélkedések után a Newport elleni 2-1-es vereség véglegesen eldöntötte sorsukat.
Mi vezetett a zuhanáshoz?
Sok hiba tette tönkre a szezont: a toborzási politika kockázatos volt, sérüléshajlamos játékosokat vettek, akik több időt töltöttek a kispadon; ragaszkodtak taktikákhoz, amelyek nem működtek, és csak egy felállásra toboroztak, így nem volt lehetőség alkalmazkodni.
Whing idő előtti menesztése vitatható volt, de a legnagyobb probléma a helyettes kérdésének hiánya volt: inkább reménykedtek, hogy valami kialakul, mint hogy aktívan keresték volna a megoldást. Gallagher kinevezése majd gyors kirúgása, Maamria késői érkezése és Foley társvállalása mind hozzájárult a bukáshoz.
A jövő bizonytalan: sok játékos szerződés alatt áll, ami azt jelenti, hogy a klubnak vagy tartania kell őket, vagy költséget vállalni a távozásukért, vagy reménykedni, hogy valaki átveszi őket — és mindezek mellett új vezetőt kell találni.
A klub elnöke, Paul Hornby februárban a BBC Radio Cumbria-nak jelezte, hogy felülvizsgálat lesz a futballműködés tekintetében; ez most fontosabb, mint valaha, és nehéz döntések várnak, miközben a klub a 125. évfordulóját ünnepelné, ám sajnos most az EFL-en kívülre lép.
Az eredeti történet egy korai változata először április 1-jén jelent meg.
További részletekért látogasson el a Labdarúgás oldalra.
Forrás: BBC Sport
